Advent, komcsi karácsony és a bányászok.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :

- ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.  - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT! - Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.  - A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. 

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. - Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! - Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK  A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

- Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!! Ámen

a legszebb karácsonyi történeteket keresve eszembe jutott Regőczi atya karácsonyi története. Jellemző, hogy maga a történet szinte szó szerint megvolt, csak arra nem emlékeztem, hogy ki írta és melyik könyvben /pedig idén olvastam az isten vándorát/. Arra gondoltam, az idén ez a karácsonyi történet lesz az, amit felolvasunk. Addig is Horváth István Sándor: A betlehemi pásztor című könyvéből olvasunk a kicsiknek. Ez a kedvencük most:)

Szombaton volt Vizsláson a kommunisták éves nagygyűlése   falu karácsony. Mindkét kicsink, Zina és Dorci is sokat készült és nagyon ügyesek voltak, nagyon büszke vagyok rájuk, bár sokat nem láttam belőlük mert a komcsik idős bányász bácsik ültek azokban a sorokban ahol látható volt a műsor, a gyerekeikre kíváncsi szülők meg a terem előtt álltak, vagy a sorok között. Azért örülök, hogy elmentünk, így legalább megtudtuk, hogy a legfontosabb a 

-Hit,

-Remény

-Szeretet

Hiszünk ugyanis a bányák ujra nyitásában

Reméljük jövőre is itt leszünk 

és 

Szeretjük az unokáinkat így lesz boríték a fa alatt.

Mindezek után, az ovisok előadtak egy rövid kis mondókát Jézus Krisztus születéséről .. a műanyag kisdedet ölelgették, közben piszén pöszén szavaltak, ők még nem tudják, hogy a bányák újra nyitásában kell hinniük :)